Alkalmi vétel! 60 %-os árcsökkenés!!! A bolti ár töredékéért, mégis tökéletes minőségben és állapotban eladó:
1 db Koloniál 1 személyes, ágyneműtartós rekamié, davos kárpittal
Megerősítésként meg lett varrva a szövet a háttámla és az ülőfelület találkozásánál, ez összecsukott állapotban nem látható, ággyá alakítva is csak nagyon csekély mértékben észrevehető, minőségén, szépségén ez nem változtat.
Méretei: 205 x 90 cm
Fekvőfelülete: 190 x 110 cm
Vételára (fix): 114. 400, - Ft (bolti ára 286. 000, - Ft!!! )
ÁTVEHETŐ: személyesen Telkiben (Pest megye). Mérete miatt kérem a szállítást, bútorcipelést egyénileg megoldani (a bútor földszinten van)! A bútor nem szétszerelhető!
FONTOS! A terméket garnitúrában is hirdetem, licitálás előtt kérdezzen, hogy megvan-e még!! (Garnitúra tartalma: 1 db kinyitható rekamié, 2 db ülőke, 2 db fotel, 1 db dohányzóasztal)
A Koloniál bútor története
A koloniál gyarmatit jelent. Gyarmati művészetet. Egykor a gyarmatok iparművészetét jellemezték ezzel a szóval. Maradjunk is tehát - elöljáróban - ennyiben: a kézikönyvek többsége ugyanis nem tekinti korstílusnak. Nem tárgyalja önálló fejezetben. Noha a koloniál, koloniális kifejezés - jelzőként legalább - minden összefoglaló lakásművészeti műben felbukkan.
KaeszGyulaimmár klasszikus összefoglalásában azt írja, hogy koloniál stílus nincs is: koloniál stílusokról lehet és kell beszélnünk. Tökéletesen igaza van. Könyvébenő elsősorbanazamerikai koloniál bútorokról szól, amelyeknek történetét három korszakra osztva mutatja be; de hozzá kell tennünk, hogy amit amerikainakmond, az valójában Észak-Amerikára vonatkozik. Létezik ugyanis latin-amerikai koloniál, sőt, indiai, meg afrikai is (például a portugál gyarmatokon).
A gyarmatosításban vitathatatlanul a spanyol és portugál hajósoké a kezdeményező szerep. A legjelentősebb gyarmatbirodalmat azonban Anglia hozta létre; a tizenhetedik század derekán tört az élre és a múlt század elején élte virágkorát. Az elfoglalt területeken a hódítók kultúrája rátelepedett a helyi kézművességre, vagy (ha ilyen nem volt) az európai művészet terjedt el a bevándorlók nyomán.
Időbe telt természetesen, amíg a gyarmatokon az új rend megszilárdult, és annyira komfortossá nem vált, hogy már lakáskultúráról is beszélni lehet. A koloniál stílus ily módon legkorábban a tizenhetedik századbanjelentkezik. Először talán Közép- és Dél-Amerikában, ahol a mór elemeket is magában hordozó spanyol és portugál reneszánsz ötvöződött az egzotikus indián kultúrával. Festőien gazdag architektúrák jöttek így létre, amelyek utóbb még mozgalmasabbá váltak a barokk hatására.
Észak-Amerikábanmásképpalakult a fejlődés. Itt nem volt olyan kézműves-hagyomány, amellyel a bevándorlók a magukét társíthatták volna. Itt inkább a szerint alakult a stílus, hogy melyik országból - végső soron milyen kulturális örökséggel - érkeztek a bevándorlók, s hogy melyik korban jöttek; továbbá milyen körülmények közé kerültek, milyen életmódot folytattak. Mivel többségük angol telepes volt, az, amit mi Európában koloniálként tartunk számon, nem más, mint az ismert angol bútorstílusok egymásutánja. Először Chippendale rokokója terjedt el, utóbb a klasszicizmus hódít: a Hepplewhite- és a Sheraton-modor produkál a kontinentális daraboktól alig vagy egyáltalán nem megkülönböztethető bútorokat. Majd megjelenik, sőt, meghatározóvá válik az a fajta antikizálás, amelyet francia nyelvterületen directoire-nak, angolszász közegben regencynek neveznek.
Az amerikai koloniál stílus legnagyobb alakja Duncan Phyfe volt (1768-1854). Skóciából, 1783-ban vagy 1784-ben érkezett Amerikába szüleivel, itt tanulta már a mesterséget, amelyet bravúros szinten művelt. Nevének írásmódját Piféről amerikaiasította - nyilvánvalóan azért, hogy így is hasonuljon környezetéhez. Bámulatos képességű műbútorasztalos volt, akiben először és egyúttal eszményien teljesedett ki mindaz a tudás, amellyel a párizsi ébéniste-ek büszkélkedtek. Mindezen túl Phyfe üzletembernek is elsőrangúnak bizonyult. Az 1810-esévekben, a függetlenségi háborút követő, már nyugalmasabb időszakban, amikor az importnak már nem volt kockázata és az európai mesterek is biztonságos karrier reményében érkeztek ide, több vetélytársa is akadt. Közülük a legjelentősebb Charles-Honoré Lannuier volt; 1803-ban lépett Amerika földjére, s bár az ő dicséretét zengték New York legjelentősebb műértői, alulmaradt a versenyben. Phyfenagyerényevolt ugyanis, hogy a szó szorosés átvitt értelmébeneltudta adni művészetét. Nem valamely stílus képviselőjeként szerzett magának rangot és nevet, nem annyira öntörvényű - a maga eszményeiért tűzön-vízen át kitartóan harcoló - alkotó volt, hanem divatot teremtő és a mindenkori ízléshez igazodó iparos. New Yorkban, saját lakásán kívül, három házat bérelt egymás mellett; itt helyezte el a műhelyt, az áruházat és a bemutatótermet. Több mint 100 embert foglalkoztatott ezekben. S ha gyárról még nem is beszélhetünk, már iparszerű termelési keretek között készültek bútorai.
A múlt század közepén az ízlés – Amerikábanis, Európában is - megint változott. Először is látványosan kettévált a műipar. A megelőző időszak szigorú klasszicizmusát a rokokó játékossága váltotta fel. Chippendale, aki egy évszázaddal korábban oly meghatározó eszmény volt a philadelphiai műbútorasztalosságban, ismét népszerűvé válik - csak most már szélesebb körben, hála a békés és nagy fejlődésnek, az amerikai társadalom páratlanul gyors gazdagodásának és a közép- és felső rétegek ebből fakadó pompaigényének.
Ezzel egyidejűleg egy másik - csak éppen ellentétes - tendencia is kibontakozott. Ismét megerősödött a dísz nélküli, szerkezetes stílus. Ennek előzménye: az első telepesekegyszerű bútorzata, amelynek jellegzetes darabjai: az ácsolt asztal, a magas támlájú hátas szék, az Angliából hozott, rácsoshátú, úgynevezett Windsor-szék. Ez a szerkezetesés funkcionális stílus legvégletesebb (s egyúttal legismertebb) formában az 1800-as évek elején alakuló shaker vallási szekta berendező művészetében teljesedett ki, amely természetességével és racionális-ökonomikus megoldásaival (beépített szekrény, görgős ágy, gyékényszőnyeg) a mai skandináv stílusra emlékeztet. Az irányzat ösztönzést kapott a gyorsan modernizálódó ipartól, amely tömegtermelést szorgalmazott a bútorgyártásbanis, és amelynek - az akkori technológia mellett - egyszerű formákra volt szüksége. Az első kettő szintézise Samuel Gregg (1772-1855? ) életműve. Gregg, akinek pályakezdéséről keveset tudunk, 1800 körül érkezett Bostonba és sógorával alapított műhelyt. Itt készültek a Windsor-székek szerkezeti, formai megoldását követő ülőbútorok, amelyek elemeit - részben - már a fa (tölgy) hajlításával formálta. Gregg nem olyan ismert, mint a fejlődésben őt közvetlenül követő Michael Thonet, de nem vitás: bútoraival döntő lépést tett a szériagyártás irányában.
Az utak elváltak tehát, de ne csak a látszat alapján ítéljünk. A két tendencia mögött a program olykor meglepően hasonló. Gondoljunk csak arra, hogy a hajlítás technológiáját nem az egyszerűsítés szándéka, hanem éppen ellenkezőleg, a késő rokokó megkövetelte díszek sorozatgyártásának problematikája hívta életre. Hasonló átfedésről számolhatunk be az amerikai belsőépítészetben is, név szerint John Henry Belter munkásságában. Csak itt éppen a másik oldalról történik a közeledés: a historizáló szellem asszimilálja az új ipari módszereket. Belter (1804-1863) Németországban született; pályája első szakaszáról szinte semmit sem tudunk. 1840-ben érkezett az Egyesült Államokba a neorokokóeszményével, amelytől választott hazájában sem tágított, és amelyhez a fa hajlítását és vele a szériaszerű gyártás bravúros technológiáját társította.
Századunk korszerű bútoraiból a barokk, a rokokó elemek eltűntek. Az ipari előállítás merőben új formavilágot hozott. A modern bútorral együtt azonban megjelent a kommerciális bútor is (nem függetlenül attól, ahogyan az avantgárd mellett a képzőművészetben is kitermelődött a műkereskedelmipiktúra és a giccs). Ennek egyik tipikus példája az, amit ma a köznyelv koloniál bútornak nevez. Ezt a szót már egyes számban kell használnunk. Ha ránézünk: a csavart oszlopok, a világos szerkezet, a faragott díszek a legszembetűnőbbek. De talán jellemzőbb, ha azt mondjuk: konszolidált - a ma funkcionális igényeihez, lakásméreteihez és ésszerű felfogásához igazított - neobarokk ez.
Jelenlegi ára: 100 000 Ft
Az aukció vége: 2011-04-26 12:40
. Koloniál 1 személyes, ágyneműtartós rekamié - Jelenlegi ára: 100 000 Ft
